A pszichológiai thrillerekkel való kapcsolatom elég új keletű. Nem gondoltam, hogy a krimiken kívül egyszer ezt a műfajt is tömegesen pusztítani fogom, könyvek formájában. Plusz az is igaz, hogy eddig nem sok könyvélmény szól amellett, hogy megérné ezeket olvasni. DE! Most végre valami megütötte a mércét, kiderült, hogy nem én nem vagyok fogékony rá, csak meg kellett találnom azt, amelyik tényleg élvezhető. Mutatom a szerintem legjobb pszicho-thrillert, semleges vizekre is evezünk és mivel utálom az időpazarlást, ezért azokról is szót ejtek, amiket szerintem le se vegyetek a polcról.

1. B.A. Paris - Zárt ajtók mögött

Az első pszichológia thriller, amit nem akartam letenni. Ez már el is árul mindent. A könyv megmutatja, hogy a külsőségek nem minden, soha nem tudhatod, hogy mi áll igazából a tökéletes(nek tűnő) élet hátterében. Hogy egy lélek milyen lelki terrort kell elviseljen, mielőtt olyat is megtenne, amit egyébként soha. Szerettem benne, hogy nem valóságtól elrugaszkodott, nem misztikumokra épül, hanem a való életben is előforduló jellemvonásra épít. Nem akar többnek látszani, mint ami. Millie volt a kedvencem a könyvből, nagyon tetszett a karaktere, és hogy a "hátrányos helyzete" ellenére nem negatív jegyekkel ábrázolták, hanem okos, találékony és cuki tulajdonságokat kapott. Annak ellenére sikerült tökéletesre a történet, hogy mindenáron "megdöbbentő" csavarokat akart volna az író ráerőltetni. Egyetlen nehezményezésem, hogy a végét szerintem jobban is megmagyarázhatta volna - az utolsó cselekménynél nem voltam benne biztos, hogy miért történik az, ami.

2. Sarah Pinborough - 13 perc

Pinborough eddig egyetlen olyan könyve, amire azt mondom, hogy megérte elolvasni. Sőt, nagy pozitív csalódás volt a korábbi tapasztalatok fényében. Olvastatta magát, nem akartam letenni, a szálak folyamatosan épültek és mikor úgy hittem tudom, hogy mi történik, akkor kiderült, hogy nagyon benéztem. A végén nekem egyenesen leesett az állam. Nagyon hiányoltam egy bővebb lezárást, túl hirtelen lett vége, szerintem több érdekes szál maradt lezáratlanul. Szintén valósághű, tetszettek a karakterek kibontakoztatásai. Épp, hogy lemaradt a legjobb pszichológiai-thriller címről, de szorosan ott van a 2. helyen!

3. A tökéletes barátnő

Bevallom ennek a könyvnek a sztorija talán azért keltette fel a kelleténél előbb az érdeklődésem, mert egy stewardess és egy pilóta érdekes kapcsolatáról szól, szóval maga a körítés is érdekelt. Mindenesetre nem volt rossz, könnyen olvasható. Bár eléggé beteges, de még az emészthető fajtából, olyan sztorival, ami akár szintén meg is történhet a valóságban. Van benne ravaszság, betegesség, romantika, krimi.

4. Sarah Pinborough - Ne higgy a szemének!

A 13 perc után teljesen elhittem, hogy már nem csalódhatok. A könyv ajánlója nagyon tetszett, izgalmasnak ígérkezett. Utólag az a véleményem, hogy a körítés sokkal jobb volt. A könyv feléig számomra lapos és nem túl érdekfeszítő a sztori: Adott egy szerelmi háromszög, amiben mindenki hazudik valakinek. Az egyik nő nagyon beteg agyú, a másik testesíti meg a hétköznapi "szegény" lányt. A második felében már elkezd érdekelni, hogy igazából milyenek a karaktereket, mit akarnak kihozni belőlük és ekkor már van pár szál, ami felkelti a kíváncsiságom. Aztán a vége.. nem mondom, hogy rossz volt, elég jól kitalált és összehozott a történet azt meg kell hagyni. Az már csak az én ízlésem, hogy nekem a végkifejlet amellett, hogy megdöbbentő, eléggé misztikus, már túl sok. Igazából azért döbbensz meg, mert nem számítasz arra, ami történni fog, és azért nem számítasz rá, mert ilyen nincs. De az tuti igaz, hogy ne higgy senki szemének :D Összességében nem volt rossz, egynek elment.

5. Sarah Pinborough - Ha addig élek is

Az első könyvem volt az írótól, akkor hallottam róla először, mikor ezt kiválasztottam. Persze nagyon tetszettek amit írtak róla, hogy tökéletesen félrevezeti az olvasókat... úgy nem nehéz, hogy értelmetlen dolgokat hoz össze (szerintem). Nem túl sok ideig tartotta fenn az érdeklődésemet, hamar elkezdtem unatkozni, alig vártam, hogy vége legyen, csak azért akartam mielőbb letudni. Aztán sajnáltam még az időt is, amit rászántam. Egyáltalán nem tetszett, nem volt sem izgalmas, sem érdekfeszítő. A végén én csak néztem, hogy ez most komoly? Na nem azért, mert egy nagyon frankón kitalált meglepetést okozott volna, inkább mert nem értettem, hogy ezt hogy hozta össze és mi értelme volt az egésznek. De ekkor még azt hittem, hogy én nem vagyok fogékony erre a műfajra. Csak akkor ajánlom, ha szeretnétek mindenképp pazarolni az időtöket.

Az előbbit csak az mentette meg a legrosszabb psziho-thriller címtől, hogy utamba került a Gyönyörű Rossz. Konkrétan még véleményem sincs róla, nekem egyszerűen színtiszta unalom volt. Pont ezért nagyon nyögve nyelősen ment az olvasása, mikor végre végeztem nagyon örültem, hogy "megszabadulhatok" tőle, de könyvet ritkán hagyok félbe, úgyhogy befejeztem. Ezt is csak azoknak ajánlom, akiknek a világon semmi jobb dolguk és szeretnék halálra unni magukat.

Ti milyen stílusú könyveket szerettek olvasni?

Van kedvencetek pszicho-thriller műfajban?

Jöhetnek az ajánlók!