Eredetileg más posztot terveztem mára, de a tegnapi Tesco látogatás után elengedhetetlen késztetést éreztem, hogy előbb ezt a bejegyzést írjam meg, ilyen talán még nem is fordult elő velem soha. A Tesco-ból hazafelé sétálva ezer dolog jutott eszembe, elárasztottak a gondolatok, alig vártam hogy hazaérjek és kiírjam őket magamból.

A sztori úgy kezdődött, hogy megláttam egy szép képet Instán (nem teszem most be ide csak azért sem), amin rajta volt egy ananász mintás strandpapucs, ami rögtön megtetszett, főleg miután olvastam a kép alatt, hogy "csak" 1200 Ft, ami az átlag kínálathoz képest elég jó ár. Egyébként nem volt szükségem papucsra, de mivel amikor kell nehezen találok szépet és kényelmeset, ezért úgy voltam vele, hogy megnézem. Amúgy épp 30%-os akció volt és van minden ruházati dologra, beleértve a papucsokat is, ezért még kedvezőbben lehet hozzájutni. Persze ha már ott voltam körbenéztem a ruhák között is, s találtam egy-két dolgot, ami megtetszett és fel is próbáltam őket, majd volt ami jött is velem haza.

Nyilván jól jártam, mert 30%-al olcsóbban jutottam hozzá ehhez a pár dologhoz, amit végül megvettem, és nyilván jobban megérte így, de számomra megdöbbentő volt, amikor aztán belegondoltam, hogy ha nem lenne Instám, vagy nem nézegetném rajta a képeket, akkor nem láttam volna meg a papucsos képet sem, tehát nem is mentem volna el a Tescoba és nem is vásároltam volna mellé még több dolgot, ergo több pénzem maradt volna másra, mivel magamtól nem álltam volna neki papucsot vagy felsőt keresni, mert nincs égető szükségem rájuk. Csak úgy pedig nem szoktam plázákban vagy akár a Tescoban mászkálni.

Elképesztő volt mikor tudatosult bennem, hogy mekkora hatással vannak ránk a mások által posztolt képek, pedig az emberek nagy részének nem az a célja velük, hogy dicsekedjenek valamivel, vagy vásárlásra ösztönözzenek, csak egyszerűen szépnek találnak valamit, ami jól mutat egy jól megkomponált képen, ezért kiteszik és nem is gondolnák, hogy egy egyszerű kép mekkora lavinát indíthat el. Hasonló a helyzet a blog posztokkal is, amikben más áradozik valamiről, mert nagyon bejött neki, segítő szándékkal ír róla, mert ez a hobbija.. más pedig lehet, hogy késztetést érez miatta, hogy vegye meg. Persze ugyanakkor ez sokaknak hasznos is, ha ők éppen pont hasonló dolgot keresnek és így olcsóbban jutnak hozzá és tudják is hogy hol keressék, de az emberek másik részének csak egy fölösleges impulzus.

Tudom, hogy ugyanez igaz lehet sokak esetében a direkt reklámokra, amiket úton útfélen az arcunkba tolnak, vagy a tv-s, magazinos ajánlónak álcázott reklámokra, de azok rám egyáltalán nincsenek hatással, ugyanez igaz bármi olyanra, amiről lerí, hogy reklám akar lenni, sőt az ilyenek engem kifejezetten idegesítenek, másrészt ebben közrejátszik az is, hogy az újságokban általában olyan ruhákat nyomatnak, amik 50 ezer forintosak minimum, ráadásul az én ízlésemnek még ocsmányak is.

És belegondolva esetemben sem ez az első, hogy egyébként is azt mondom, hogy én mostantól x ideig nem veszek semmit, mert fölösleges, és tényleg nem is megyek be az üzletekbe, aztán belebotlok valamibe a neten, ami megtetszik és lőttek a vásárlás stopnak. Pedig egyébként egyáltalán nem tartom magam impulzus vásárlónak, nagyrészt tudatosítani tudom magamban, hogy igen ez tetszik és tényleg jó, de nekem nagyon nincs rá szükségem, ezért nem érdekel és nem is veszem meg. De néha vannak ilyenek is és rájöttem, hogy engem ez meglehetősen zavar, már a tudat is, hogy az emberek és én is ennyire egyszerűen ösztönözhetőek vagyunk.

Nektek mi a véleményetek erről a témáról?

Vettetek már észre hasonlót magatokon?

FACEBOOK | CONTACT | BLOGLOVIN | TWITTER